Érdekességek, csillagászati hírek, Utazó Planetárium BLOG

Apr. 24, 2020

Planetárium otthon is!
Vegyétek elő a VR szemüvegeket és induljon a tudomány...

Pár naponta bővülő tartalommal, érdekes videókkal! 

(A videók Youtube 360 fokos ill. 3D VR szemüveges megtekintésűek.)

Virtuális PLANETÁRIUM ajánlataink ITT!

Utazó Planetárium most otthonról ajánl VR csillagászati filmeket!
Hamarosan a honlapunkon is megtalálhatóak lesznek a VR filmek (nézhetők, letölthetők) ! www.utazoplanetarium.hu

 

#Maradjotthon
#utazóplanetárium
#VRfilmek

VR PLANETÁRIUM OLDALUNK ITT ELÉRHETŐ !

Aug. 2, 2018

Planetary axis tilts

Nov. 27, 2017

Az elmúlt négy évtizedben ennyi emberkéz alkotta szerkezet jutott el a Naprendszer külső térségébe, a fő kisbolygóövön túlra. Négy még ma is működik.
Szeptemberben végleg elbúcsúztunk a Cassinitől, ebből az alkalomból tett közzé a New Scientist egy infografikát arról a kilenc űrszondáról, amelyek eddig a Naprendszer legtávolabbi vidékét kutatták. A grafika cikkünkben közreadott, egyszerűsített változatán a kilenc szonda pályája látható. A pályák íve a művész fantáziájának szüleménye, mégis topológiailag a valóságot tükrözik, tehát leolvashatók a Vénusz, a Föld és a Mars melletti, az utazás időtartamát jelentősen lerövidítő gravitációs lendítések (fly-by).

Ugyancsak követhető, hogy a kilenc szonda közül három állt a Jupiter, illetve a Szaturnusz körüli pályára. Kettő közülük (a Galileo és a Cassini) küldetése végeztével elmerült és megsemmisült a vizsgált óriásbolygó légkörében, a Juno viszont jelenleg is a Jupiter körül kering és kifogástalanul működik, amint a legújabb eredményeiről rendszeresen beszámoló cikkeinkben olvashatják. Különleges a Nap körül az Ekliptikához képest nagy hajlásszögű pályán keringő Ulysses útja. További öt szonda a kép jobb szélén elhagyja az ábrázolt területet, ezek a Szaturnusz pályájánál is távolabbra jutottak. A kép alján a távolságot milliárd kilométerekben ábrázoló skála érzékelteti, mekkora utat jártak be a szondák.
A kép bővebb poszter változatán a Naprendszer Szaturnuszon túli bolygói is láthatók, egészen a Kuiper-övig. Követhető, amint a Voyager–2 elrepült a két külsőbb gázóriás, a jelenleg újabb célpontja felé tartó New Horizons pedig a Plútó mellett. Látható továbbá, hogy három szonda a Jupitert (Pioneer–10), illetve a Szaturnuszt (Pioneer–11, Voyager–1) elhagyva kifelé tart a Naprendszerből. Ezen a képen az alsó skála 21 milliárd km távolságig tart, így azonosítható a Naprendszerből kifelé tartó négy szonda jelenlegi helye (pontosabban csak a távolsága, hiszen az ábrázolás lineáris).
A poszter változaton megadják a kilenc szonda startjának időpontját az elsőként, 1972. március 3-án indult Pioneer–10-től a legújabb, 2011. augusztus 5-én startolt és 2016. július 4-én Jupiter körüli pályára állt Junóig. Összefoglalják legfontosabb eredményeiket (amelyekre e helyütt terjedelmi okokból nem térünk ki) és jelenlegi állapotukat. Eszerint a három, már nem működő, de útját még folytató szonda közül a Pioneer–10-zel 2003. január 23-án sikerült utoljára rádiókapcsolatot teremteni, becslések szerint a szonda jelenleg a Földtől 16 milliárd km távol járhat. A Pioneer–11-gyel 1995. szeptember 30-án léptek utoljára kapcsolatba, becsült távolsága jelenleg 14 milliárd km. Végül az 1990-ben indított Ulyssest 2009. június 30-án kikapcsolták, azóta a szonda az Ekliptikával 79 fokos szöget bezáró, erősen elnyúlt (0,6 excentricitású) pályán kering, amelyen naptávolban a Jupiternél messzebb kerül, napközelpontja pedig a Föld és a Mars pályája között helyezkedik el. A két szándékosan megsemmisített szonda közül a Galileót 2003. szeptember 21-én a Jupiter, a Cassinit pedig idén szeptember 15-én a Szaturnusz légkörében érte utol a végzete.
Négy szonda a kilencből továbbra is működik, ezek útjáról, eredményeiről portálunkon rendszeresen beszámolunk. A legtávolabbra jutott két ember alkotta eszköz, a két Voyager közül a Voyager–2 a Távcső csillagkép irányában 17 milliárd km, „testvére” pedig a Kígyótartó csillagkép irányában 21 milliárd km távolságban jár a Földtől. A New Horizons a Kuiper-övben, a Földtől 5,7 milliárd km-re második célpontja, a (486958) 2014 MU69 kisbolygó felé tart, amely mellett 2019. január 1-jén repül el. Végül, a Jupiter körül keringő Juno kéthavonta újabb látványos felvételeket küld az óriásbolygóról.
A poszteren a Jupiter és a Szaturnusz két-két holdja is helyet kapott (az Europa és a Ganymedes, illetve az Enceladus és a Titán), az ott elért legfontosabb felfedezések rövid leírásával. Miért éppen négy? Valószínűleg azért, mert ennyi fért el ízlésesen a grafikán. Miért ez a négy? Talán a poszter összeállítói ezeket a felfedezéseket tartották a legfontosabbaknak. A sort szerencsére bőven lehetne folytatni akár az Ióval vagy a Charonnal, nem is beszélve az újonnan felfedezett holdak sokaságáról. Viszont mivel a felsorolt eredmények mind tudományosak, érdemes felidézni egy, a poszteren nem szereplő, mégis fontos technológiai eredményt: a feltüntetett négy hold (sőt a Külső-Naprendszer száznál is több holdja) közül a Titán az egyetlen, amelyiken sima leszállást hajtott végre egy űrszonda, a Cassinivel együtt utazó, de az Európai Űrügynökség által készített Huygens, amely sajnálatos módon teljesen lemaradt a poszterről.

A Naprendszer külső térségét kutató űrszondák. (Forrás: New Scientist, szöveg a teljes poszter változaton: Richard Webb, grafika: Dave Johnston, terv: Ryan Wills)

Szerző:
Both Előd, Űrvilág

Feb. 22, 2017

The second Sunday in March:
Let's celebrate planetariums around the world!

 The International Day of Planetaria (IDP) was born in Italy in 1995. Conceived by the Associazione Amici dei Planetari, it became truly an international day in 1995, when other planetariums in Europe joined in the celebration. Today it is celebrated in the United States and Australia as well, and hopes are that it will continue to grow and encompass the globe. Many locations use this day as a kick off event or the culminating day of a week of special programming and activities for the public.

The goal of IDP is to involve the international planetarium community in a collaboration that promotes knowledge of planetariums to the public.

Originally scheduled for the Sunday before the spring equinox, later the date was set as the second Sunday in March to allow planetariums to more easily schedule in advance.

 

Planetariums are Important

Why are planetariums important? In today’s light-polluted world, many people have lost touch with the stars. Only a few can be seen over large cities, and even in some rural areas light encroachment hides the stars of the Milky Way. Planetariums were developed to “capture the stars” and bring them to Earth so that everyone could enjoy and learn about them.

According to the latest unofficial figures, each year 144,012,579 people visit the 4,145 planetariums in the world.
(Ref: Loch Ness Productions, http://www.lochnessproductions.com/reference/attendance/attendance.html)

The goal of IDP is to increase that number by informing as many people as possible that planetariums exist and that learning about the stars, space exploration, and astronomy is an enjoyable life-long activity.

Specific Goals of the International Day of Planetaria:

  1. to inform the public about planetariums: what they are and why they exist;
  2. to educate the public about the problem of light pollution;
  3. to promote international exchanges and collaborations between planetariums of different countries;
  4. to highlight the important work of the International Planetarium Society.

http://www.ips-planetarium.org/?page=IDP